Gyerekkoromban áhítattal néztem Nagymamám piros, már-már lapokra hulló, agyon olvasott Váncza süteményeskönyvét. A sütemények, a leírások, a minden, jajjj! Nagyon izgalmas volt mind, egyszer el is kértem a könyvet, hogy egyedül, nyugiban átlapozhassam. 

A napokban sikerült beszereznem egy keksz kiszúró készletet (több méret, fantasztikus!), így sok-sok év elteltével újra elővettem a kis könyvecskét, hogy megfelelő tésztára találjak a kiszúróhoz. Nem kellett sokat lapozgatnom, a könyv szinte ennél a receptnél nyílt ki:

• 500 g liszt
• 250 g cukor
• 100 g kg vaj
• 4 tojás
• 1 Váncza sütőpor
• 1 Váncza vaniliás cukor
• annyi tej, amennyit felvesz, hogy jól nyújtható tésztát kapjunk

Nekem ez a mennyiség - főleg kiszúró tesztnek - soknak tűnt, így én ezúttal megfeleztem és minden hozzávalót beletettem a KitchenAid robotgép üstjébe, majd kampókéz segítségét kérve nagyjából 3 perc alatt összedolgoztam összedolgoztattam. Menet közben pedig apránként adagoltam hozzá a tejet, hogy a kívánt tészta állagot elérjem.

Amikor elkészült, a lisztezett pultra borítottam kanalaztam és óvatosan elkezdtem egy gombóccá gyúrni. A tészta nagyon lágy, kicsit ragacsos, ugyanakkor könnyen kezelhető volt. Arra nagyon figyeltem, hogy a tészta alatt mindig legyen liszt, nehogy leragadjon.

Következett a nyújtás és a tészta hajtogatása. Óh, szerintem nem csak a gyúrásnak, a nyújtásnak és hajtogatásnak is terápiás hatása van :). Először kinyújtottam úgy, ahogy sikeredett, majd a felületét is meghintettem liszttel, erre hajtottam rá a tésztát 3 rétegben: a két oldalát egymásra, majd a hosszanti felénél fogva még egyszer ugyanezt elkövetve egy barátságos kis kockát kaptam a tésztából. Ezt a tésztát újra kinyújtottam - most már nekem is téglalap alakú lett a tésztám, amit a különféle sütő műsorokban úgy irigyeltem a cukrászoktól :) - majd a felületét lisztel meghintve újra herzig kis kockává hajtogattam: két oldalt egymásra, majd a téglalapot újra egymásra. Ezt a műveletet a könyv 5-6-szor írja, de engem annyira kikapcsolt a művelet, hogy szerintem úgy 10-szer biztos elvégeztem.

Ezután következett a nyújtás, amit a könyv késhát vastagságúra ír, nos ennek egzakt definícióját Móni blogjában találtam meg, de már csak a sütés után, így én kb 4-5 mm vastagra nyújtottam a tésztát. A késhát vastagság 2-3 mm, sokat nem tévedtem.

És jöhetett a keksz kiszúrók tesztje. Először minden méretet ki akartunk próbálni a család legkisebbjével, de végül 2 méretre esett a választás, így szépen egymás mellett kerültek a kiszúrók a nyújtott tésztára. A más kiszúrt kekszek rákerültek a tepsire, amire előzetesen szilikon lapot terítettem és jöhetett a kekszek szurkálása. Először fogvájóval kezdtük, de a lyukacskák eléggé semmitmondóak lettek, így váltottunk a gyufaszál üres végére. Tökéletes!

A kekszek szurkálása közben beindítottam a sütőt légkeveréses üzemmódban 200C-ra, mivel két tepsi ezzel a mennyiséggel telei lett és nem nagyon akartam a sütő mellett tölteni a délutánt, inkább egyszerre sütöm ki őket.

Mire a sütő bemelegedett, a kiszúrásokkal és a lyukasztgatásokkal is készen lettünk és mehettek a kekszek sülni. Szép világosra akartam sütni, így kb 12 percet töltöttek a sütőben és már kerültek is ki onnan.

Nehéz volt megvárni, hogy teljesen kihűljenek, így csak 1-1 darabot csentünk el a még meleg kekszekből.

Az eredmény szuper lett! A keksz finom, csak enyhén édes, omlós és ami a legszebb az a rétegezettsége, amit a terápiás hajtogatásnak köszönhettünk.

Kávé, tea mellé tökéletes, de önmagában rágcsálni is kitűnő!

Nagyon finom, próbáld ki!

Utóirat: Egy lényeges rész kimaradt! Az egész feladat a méricskéléstől a tányérra helyezésig, mosogatással együtt nem volt 1 óra, maximum 50 perc