A sztori két szálon futott egy darabig. Egyrészt számunkra nem mindennapi sör készlet halmozódott fel a nyári kertipartik, vendégeskedések, sütés- és bográcsozás után a kamrában. A sör nálunk nem igazán fogy - nem úgy a jó bor - viszont pakolászni sem szeretem ide-oda az üvegeket és a dobozokat. A másik szál pedig a kenyér. Ha csak tehetem, előszedem valamelyik receptet, a hozzávalókat beteszem a KitchenAid gépem üstjébe és már készül is a friss kenyér. Nem annyira bonyolult és szép apránként elkészül anélkül, hogy ott kéne stresszelnem mellette a konyhában.
Már egy ideje kacérkodtam Limara sörös kenyerével és egy napsütéses délutánon, amikor hogy-hogynem átesni készültem egy üveg sörön a tettek mezejére léptem.
Fogtam a bánatosan szédelgő sört és a receptben felsorolt hozzávalókkal együtt bekerült a már említett KitchenAid robotgép üstjébe. Annyi előkészületre azért szükség volt, hogy a hűtőben ott figyeljen a kész öregtészta várva első bevetésére.
A recept így szólt:
- 0,8 dl víz
- 2 dl sör
- 1,5 tk. só
- 2 ek. olaj
- csipet aszkorbinsav
- 25 dkg öregtészta
- 10 dkg tk. tönkölyliszt
- 40 dkg BL 80 liszt
- 1 ek. méz
- 1 dkg élesztő
Miután kampókéz összegyúrta rákerült a szuperül bevált műanyag fedél az üstre és vártam, hogy a tészta duplájára keljen. Jah... csak egy dolgot néztem be, de nagyon :) A sör hideg volt, így hiába volt kellemes idő a konyhában, a tervezett egy órás kelesztés nagyjából 3 órára nőtt meg. Sebaj, volt mit tenni ezidő alatt a házkörül.
Amikor megkelt a tészta kiborítottam a lisztezett pultra - nem használok gyúródeszkát, nekem a konyhapult tökéletesen bevált gyúródeszkának is - és megformáztam a cipót.
Először kilapítottam az egész tésztát (ami csodásan rugalmas és fantasztikus kelt illatú volt).
Ezt követően behajtottam a két hosszanti oldalát, majd szorosan feltekertem, hogy a cipó formát megkapjam. Én ilyenkor még át szoktam görgetni egyszer a kenyeret, majd a két végét a közepén picit benyomkodom.
A kész kis cipó bekerült a sütőpapírral kibélelt kacsasütőbe, rá a fedél és újabb egy órányi várakozás következett, amíg a cipó megintcsak duplájára kel.
Egy bő óra elteltével, amikor a kenyér már láthatóan megkelt bekapcsoltam a sütőt 230C-ra és bemetszettem a kenyeret. Ez utóbbi művelet még elég gyatrán megy, azokhoz a költeményekhez képest, amelyeket egyik-másik oldalon illetve csoportban látok, de így legalább van mi motiváljon, hogy 3-4 cikk-cakk helyett próbálkozzak szebb mintákkal is.
Amikor bemelegedett a sütő, lekaptam a kacsasütő fedelét és a sütőtál fedelét(!) megspricceltem vízzel. Erre a legegyszerűbb a virágok locsolására is használható szobai permetező. A számok vonzanak, 25-öt szoktam fújni :)
Fedő vissza és 55 percre betettem a kacsasütőbe rejtett kenyeret a 230C-ra melegített sütőbe. Az 55 perc alatt csodás dolgok történtek. A kenyér megemelkedett, a bemetszések szépen megnyíltak és csodaszép ropogós héj alakult ki.
A sütési idő után óvatosan kivettem és rácsra tettem a kenyeret, majd a már használt permetező segítségével gyorsan megpermeteztem. Itt 8-szor :) (Ne kérdezd miért pont 8-szor, magam sem tudom :) ) A permetezés után nem csak fantasztikus friss kenyér illat töltötte be a házat - ez sem utolsó azért! - de a kenyér héja szépen cserepesedni kezdett. Olyan mint a régi idők kenyere a boltban, amikor 2-3 ujjnyi darabokban akar lepattanni a kenyér héja.
Miután teljesen kihűlt már lehetett is szeletelni és fogyasztani.
Többféle kenyeret sütöttem eddig, de másnap ennyire lágy még szerintem egyik kenyérnek sem volt a bele
Nagyon finom és nagyon ízletes kenyér, próbáld ki! Sőt, ha kész küldj róla képet a Facebook oldalra, várom! :)
